Leszarom a konvenciókat. Kezdek kigyógyulni a kényszeres megfelelési kényszeremből, egyre jobban viselem a szexmentességet és már legalább egy éve nem rúgtam be hányás szintig. Tök jól vagyok. 

Van a lúzer egyedülanyuka énem, a sopánkodó, rendetlen, sosem bocsátom meg a világnak, hogy élek világbánattal és már túlmutat rajta a folyton pezsgő, életvidám, tudatos Nő, aki tisztában van önmagával és eléri a céljait lány. 

Szóval valójában fogalmam sincs, hogy ki vagyok és mi felé tartok, csak ez ilyen nagyon jól hangzó fenti karakterábrázolásnak indult, de egyelőre kielégít a hétköznapokban, hogy még nem teljesen szottyadt el a seggem és nem verdesi a különben egész nagy mellbimbóm a térdemet. Apró örömök. 

Rájöttem, hogy ÉLNEM kell, és a Jóistent nem nagyon emlegetném ebben a blogban, de esküszöm rá, én éltem is. Színesen, szagosan. 

És igen, természetesen már szexeltem vörösharisnyában...

xoxo