Ez a karácsonyi szerelem feeling valahogy nem jön be nekem. Ráadásul folyton friss a seb, ezért nem elég azon keseregnem, hogy ó, jajj, milyen szomorú, hogy egyedül vagyok, pasi nélkül, szingli lányként Karikor, hanem még azon is főhet a fejem, hogyan rejtsem el a szerelmi bánatom a túláradó rokonlátogatások előtt, a kötelező boldognak lenni, mert Karácsony van mosoly alatt. 

Valahogy nem megy ez nekem. Tizenezer éve is titokban bőgtem és szar ízű szaloncukrot faltam a Reszkessetek betörőket nézve még éjjel 11-kor, mert az aktuális nagyon nagy Ő nem engem csókolt a fagyöngy alatt.

Gondoltam, majdcsak túl leszek ezen, mert úgy szokás, ugyebár....erre a harmincas éveket taposva is megint főhet rajta a fejem, hogy hova dugjam majd a lelopott vaníliáskarika (tudod, az a tojásfehérjés cucc a karifán) cérnaszál bizonyítékát és kire fogjam majd az ipari mennyiségű bánatszaloncukrok elmajszolását. 

Már kár fogadkoznom, hogy majd lesz egy még rózsaszínebb és boldogabb is. Totál kár. Bezzeg a Húsvét! Olyankor mindig van pasim :)