Milyen csodálatos az emberi test...manifesztál, olykor már-már önmegvalósít...Még jó, hogy jött a talpmasszőr és segített rájönni a nyilvánvalóra. 

Amikor nőként egyedül botorkálsz a nagyvilágban, harcolsz a mindennapok mókuskerekében és próbálod legyűrni azt a rengeteg haragot, ami a rád dobált élethelyzetekből fakad, előfordulhat, hogy egy pillanatra elveszíted magad és a pillanatból rosszabb esetben konstans stagnálódó időszakok is keletkezhetnek. 

Megkeményedsz, mert így véded magad, maszkot húzol a benned élő igazi Én-re, mert erősnek kell tűnnöd. Megkövetelik. Okos Nő vagy, erős, kitartó, harcos amazon... Ezt várják el és a show-nak akkor is pörögnie kell tovább, amikor a te filmed épp megszakad. Pedig már hányszor megszakadt. 

Szóval így történt, hirtelen tök egyedül maradtam egy öt évessel, én lettem az anya, apa, családfenntartó szerepkör egyedüli megtestesítője és olyan egyedül voltam ebben a nagy világban, mint a legkisebb kisujjam. 

És persze, hogy nem volt más lehetőségem, mint erős, kitartó, magabiztos nőnek lenni és csak tolni, meg tolni a szekeret. 

Közben persze voltam nő is, már úgy ahogy ez belefért a hétköznapok egzisztenciahajtó életőrlő kerékvágásába. 

És azt hittem jól vagyok. Mert volt siker, volt pénz, volt cuki, okos, nem lelki sérült gyerek - és voltam én, a megmutatom a világnak, hogy mire vagyok képes alig húszon-harmincon túli énemmel és minden újabb eredmény csak magasabb lécet tett elém. Persze közben gyűlt a feszültség és bennem volt a rengeteg feldolgozatlan méreg, hogy az apjuk egy szemétláda és hogy minden baj csak miatta történt feeling. És közben persze féltem és túlaggódtam az életet. És észre sem vettem, hogy már nem vagyok Nő. 

Belekeményedtem az életembe, magaslóról néztem le a világra, és nem hogy a jövőt nem láttam, de sokszor még a holnapot sem. Mert a cél folyton a ma túlélése volt. 

De ha már beültél egy mozira, nem tudsz átmenni a másik terembe, ha a jegyed nem odaszól. Ahhoz előbb fel kell állnod, filmnézés közben, másokat megzavarva és új jegyet kell váltanod. És valahogy váltottam volna én, de addigra már be voltam szíjazva a székbe és mozdulni sem tudtam. A bennem élő vörösharisnyás lány pedig már alig élt. 

Aztán jött ez a talpmasszőr lány és megmondta a tutit:) 

A szervezet érzi a lelki síkot - ha Férfiként élsz, a tested is férfivé lesz...jobb esetben megemeli a tesztoszteron termelést, rosszabb esetben még a csiklód is megnőhet :D És ez tök komoly :)

Azt hiszem, nem várnám meg, míg farkam nő. Mert mégiscsak szeretek Nő lenni. Rózsaszín ruhás és vörösharisnyás és pityergős. Meg aranyos és bűnbe esős, meg szexi és vonzó és nagybetűs. Nő. És gyenge. Ha arra van szükség, lehetek gyenge Nő. Meg kell engednem magamnak a gyengeséget és a bukás kockázatát, különben belehalok a tökéletesen kemény életembe.

Soha többet nem engedhetem meg magamnak, hogy férfivá váljak, az nem az én mozim. 

Bevallom és bevállalom. Magamnak. Meg mindenkinek. Meríts erőt, maradj Nő.