Szerintem igenis van az úgy, hogy valakinek nem való tíz, húsz évig tartó párkapcsolat. Vannak olyan nők és férfiak, akik egy idő után boldogabbak egyedül. Idővel persze vágynak rá, hogy legyen mellettük valaki, de amikor már nem úr a lamúr, képesek dobbantani és tovább élni az életüket évekig akár egyedül is. 

Vannak irigyeik (akik képtelenek megtenni ezt) lesajnálók (akik nem értik, hogyan lehet egyedül élni) és vannak ők, az egyedül élők. Mindennek van pro és kontra oldala, a párkapcsolatoknak pedig pláne, de attól, hogy az ember társas lény, még miért kényszerítené bele magát a konvenciókba, csak mert úgy szokás? 

Minden úgy jó ugye, ahogyan annak jó, aki a helyzetben benne él. De mi van akkor, ha nem jó egyedül, de nincs olyan párkapcsolat sem, amiben jó lenne együtt? Belemenni egy pont jókor volt jó helyen kapcsolatba és ellenni....vagy magányosan végigpörgetni a híváslistát éjfélkor, hogy vajon van-e még nem családos ismerősöd, akit ilyenkor is felhívhatsz? Ha szerencséd van, talán van egy hasonszőrű jóbarátnő, akivel bármikor lehet sebet nyalogatni. Ha nincs, kompenzálj...én épp blogot írok :)