Majdnem elhagytam már saját magam is, annyira torkig voltam lelkileg. Nem voltak már szép remények, sem reményteljes románcok és én nem is vágytam újabb mindent elsöprő nagy szerelemre. Volt egy zúzósabb korszakom, amit még nekem is ki kellett hevernem, pedig azt hittem, rajtam már az úthenger sem okozhat lelki elmeháborodást, de persze, végül mégis csak okozott. Nem kellett hozzá úthenger. Elég volt egy volt férj is. Én meg ügyesen hárítottam, mert ugye ezekben az elfojtásos technikákban nagyon jó vagyok. És amit egyszer elfojtasz, az kijön máskor és máshogyan....hát ki is jött.

Nehezen tértem magamhoz, azt éreztem, egyedül akarom tovább folytatni az utamat és harag volt bennem, kiábrándultság és hárítás, elfojtások hátán. 

Lassan fél évnyi szexmentesség után végre jött egy másik ilyen ketyós, csak ő fiú, én meg lány vagyok ugye...szóval összeillett a puzzle és egész jól kiegészítettük egymást. 

Mígnem kettőnk közül az egyik kiderült, ketyósabb, mint a másik, na jó, ez vagyok én, a ketyósabb lelkű. Vagy csak én vagyok a lány és a lányok lelke mindig hibbantabb...nem tudom. Nem lesz vele ásókapa, sem nagyharang, de általa rájöttem, mégsincs veszve minden, és fogok tudni újra hinni, bízni és szeretni. Mire nem jó egy szexkapcsolat....Ámen.