Vágy nélkül nem lehet szeretni. 

Ha szeretsz, vágysz...egy ölelésre, egy csókra, egyetlen érintésre, az illatára, a mosolyára, a szavaira, a közelségére...ezt nem lehet másképpen mondani. Ezt nem lehet máshogyan érteni. 

Ha pedig nem szeretsz, nem félsz tőle, hogy elveszíted a másikat, nem érzed, hogy ő a legfontosabb a világon...ez egy egyszerű elmélet, semmi bonyolult nem lenne benne, ha mindannyian ennyire egyszerűen működnénk. Mert hogy mondhatja azt nekem valaki / bárki / akárki / Ő, hogy Szeretlek, féltelek, nem akarlak elveszíteni....de nem vágyom rád....Ahhoz, már túl öreg vagyok, hogy megfejtsek összefüggéstelen elméleteket, ahhoz túl fiatal, hogy benne ragadjak egy ilyen neverending unhappy lovestory-ban, ahhoz meg már jóval tapasztaltabb, hogy ne tudjam megkülönböztetni, hogy egy férfi barátként, vagy nőként szeret....

Talán nincs is rá szükségem, hogy megfejtsem....talán erre az egész kapcsolatra semmi szükségem, pedig én pontosan tudom, hogy hogy szeretem és hogyan vágyok rá.